PoorBaFinGOk

INTRO:
LADIES AND GENTLEMEN…
BOYS AND GIRLS…
AND EXHAUSTED KINDERGARTEN TEACHERS EVERYWHERE…!

Tonight…
LIVE from the legendary playground arena…
where the cocoa flows cold…
and nap time fears to show its face…

Three fearless young rebels
have tuned their guitars…
tightened their drum skins…
and combed their pompadours TO PERFECTION!

In the left corner…
THE HUMAN THUNDERSTORM…
THE DESTROYER OF TOY DRUMS…
THE KING OF THE DOUBLE COOKIE SNACK…

THE DRUMMER!!!

ZALÁN

*(drumbeat)*

In the right corner…
THE SIX-STRING PLAYGROUND OUTLAW…
THE SLIDE-OF-HAND SANDPIT LEGEND…

THE GUITAR PLAYER!!!

ÁRMIN

*(guitar riff)*

AND NOW…

THE MICROPHONE SHAKING…
COCOA DRINKING…
NAP-TIME REFUSING…
ROCKABILLY SCREAMING…

LEADER OF THE BAND…

THE VOICE OF THE PLAYGROUND!!!

ÁRON

🎤🎸🥁
POOOOOOR…
BA FIN…
GOOOOOOO’K!!!

*(music bursts in)*

A banda története

Három gyerek. Három család. Túl sok kakaó és túl kevés halk üzemmód.

A PoorBaFinGOk az óvodában alakult meg, amikor Zalán, Áron és Ármin rájöttek,
hogy a gyerekdalokban ugyanaz az ősi energia rejlik, mint a rock and rollban.
Csak több benne a csiga és kevesebb a hajzselé.

A banda azóta is a játszóterek, uzsonnák és túl hangos délutánok hivatalos zenekara.

Valahol egy teljesen átlagos magyar óvodában kezdődött az egész.

Az a fajta hely, ahol reggel kakaószag van, délután gyurma a cipőtalpban, és a háttérben naponta tizennégyszer szól ugyanaz a gyerekdal, amíg a felnőttek tekintete lassan kiürül, mint egy posztapokaliptikus dokumentumfilmben.

Három család. Három gyerek. Egy közös probléma.

A szülők mind rockzenén nőttek fel. A kocsiban nem altatódal szólt, hanem Elvis Presley, Stray Cats, AC/DC, meg néha hajnalban egy kis Motörhead, mert valaki véletlenül a „vezetéshez” playlistet indította el a gyerekdalok helyett.

Tragikus hiba?

Vagy sors...

Zalán már háromévesen minden asztalon dobolt. Fazékon. Radiátoron. Bevásárlókocsin.
Egyszer egy családi ebédnél olyan intenzíven verte a kanállal a műanyag tányért, hogy a nagymama megkérdezte:
„Ez most ritmus… vagy segítségkérés?”

Ármin pedig megszállottja lett a gitároknak, miután meglátott egy piros elektromos gitárt a garázsban.
Onnantól kezdve seprűvel, vonalzóval és egyszer egy baguette-tel is próbált szólózni.
A kenyér rövid életű hangszernek bizonyult.

Az óvodában találkoztak.

Eleinte csak együtt unatkoztak a délutáni foglalkozásokon. Aztán egy nap újra megszólalt:

> „Csiga-biga gyere ki…”

Valami eltört bennük.

Nem gyűlölték a dalt. Sőt. Mélyen tisztelték. Hiszen ott volt benne az ismétlés, a ritmus, a primitív, ösztönös energia.
Tulajdonképpen ugyanaz, mint a rock and rollban, csak kevesebb hajzselével.

Ez lett a felismerés pillanata.

„Mi van, ha a gyerekdalokat nem cukormázas nyafogásként játsszuk… hanem ROCKABILLYKÉNT?”

A legenda szerint Zalán ekkor kezdett dobolni az uzsonnás dobozon. Ármin rákezdett egy képzeletbeli gitárszólóra.
Áron pedig felállt egy kis székre és beleüvöltötte a csoportszobába:

> „EGY-KÉT-HÁ-NÉGY!”

Az óvónők azt hitték, káosz kezdődik.

Igazuk volt.

Néhány héttel később megszületett a Poor Ba Fin GO'k.

Próbáik kezdetben garázsokban, nappalikban és játszótereken zajlottak. Néha félbeszakította őket vacsora. Néha hiszti. Néha az, hogy valaki megette a másik gumicukrát. A nagy zenekarok mögött is mindig ott a dráma. Csak náluk ügyvédek helyett kiflicsaták vannak.

De volt bennük valami valódi:

* nyers energia

* túl sok kakaó

* és az a fajta őszinte lelkesedés, amit a felnőttek általában elveszítenek valahol az adóbevallás és a derékfájás között.

A Poor Ba Fin GO'k nem egyszerűen gyerekzenekar lett.

Hanem válasz arra a kérdésre:

> „Mi történik, ha a rock and roll beszivárog az óvodába?”